Bihar megye megyeházának információs hetilapja, a Bihorul közölte bizonyos László Károly Erwinnek Hajdu Győzőhöz, az Együtt főszerkesztőjéhez írt levelét: nagyon jónak találja Hajdu Győző lapját. Az RMDSZ nem képviseli az erdélyi magyarságot, több vezetője alkalmatlan posztjára, nem helyes a szervezet ellenzéki beállítottsága stb. /Bihorul (Nagyvárad), júl. 30.- aug. 6., átvéve az Együtt 1992. 7. (április) számából/
1996. december 8.
Dec. 8-án Sepsiszentgyörgyön a belvárosi római katolikus templomban a Szent József plébánia műkedvelő színjátszói bemutatták Sombori Sándornak Domokos Pál Péter Rendületlenül című, Márton Áron püspökről szóló könyve alapján írt drámáját. A színművet László Károly színművész rendezte. A szerző, Sombori Sándor elmondta, hogy reformátusként meghajol a nagy püspök előtt. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./
1999. szeptember 17.
Técsőn számtalan helybéli, és a környékről összesereglett, ünneplőbe öltözött ember igyekezett a Hollósy Simon nevét viselő magyar tannyelvű iskolába. Ambrus Pál igazgató felolvasta az ukrajnai Oktatásügyi Minisztérium határozatát, amely szentesítette a Hollósy Simon nevét viselő magyar tannyelvű gimnázium és kollégium megnyitását, s megköszönte a magyar és ukrán kormány támogatását, az Illyés Alapítvány anyagi segítségét, mindazon helyi és anyaországi szervezetek és személyek önzetlenségét, akik hozzájárultak ezen első és egyedülálló intézmény létrehozásához. László Károly esperes átnyújtotta a hivatalos iratot, miszerint az egyház örökös használatra a tanintézet rendelkezésére bocsátotta az otthonául szolgáló épületet. Viski János ungvári magyar főkonzul Göncz Árpád köztársasági elnök levelét olvasta fel, aki gratulált az igazgatónak, a tanári karnak és a tanulóknak, "a magyar nyelvhatár végváraként" emlegetett Técső minden lakosának, kifejezve reménységét, hogy a gimnázium-kollégium "az identitás, a hazaszeretet példaértékű bástyája" lesz a jövendőben. Ezután többek között Tóth István, a Határon Túli Magyarok Hivatalának kárpátaljai referense, Kincs Gábor, a kárpátaljai Magyar Szervezetek Fórumának elnöke, Dupka György, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnöke méltatták az esemény jelentőségét. Dr. Antall Józsefnét: leleplezte az épület falát díszítő emléktáblát. A fekete márvány kompozíción ? melyet az Antall József által 1993-ban kiöntött és az alapító-levelet tartalmazó tégla fölött helyeztek el a néhai magyar miniszterelnök bronzba öntött képmása látható (Domokos Béla érdi művész alkotása), és a kétnyelvű felirat: "dr. Antall József tiszteletbeli igazgatónk emlékére, 1999. augusztus 28." Az emléktáblát elborították a tisztelet és megemlékezés koszorúi és virágcsokrai. Díszelőadás következett, a gimnázium színjátszó-, tánc- és énekcsoportja, valamint a ruszin vendégek közreműködésével. /Levél Kárpátaljáról. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), szept. 17-23. -647. szám/
2000. október 5.
80. fellépését és hároméves évfordulót ünnepelt Puki bácsi és a Mesekaláka Sepsiszentgyörgyön. Három éve szolgálja a Mesekaláka Sepsiszentgyörgy kicsinyeit szombatonként. Változtak a kis csapat tagjai, de Puki bácsi, László Károly színművész marad. Az előző előadás meghívottja Markó Béla volt, ezúttal nem RMDSZ-elnökként, nem politikusként, hanem költő bácsiként, s szemmel láthatóan örült a szerepnek, a Pukica (ifj. László Károly) által megzenésített verseinek. Másnap pedig a 80. életévét taposó Nagy Olga ült be a gyerekek és a Mesekalákások közé, megnézte A kíváncsi tündér c. meséjéből készült feldolgozást. /Éltes Enikő: A 80. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./
2001. április 2.
Egy évvel ezelőtt jelent meg először a Romániai Magyar Szó gyerekeknek szánt, havonta jelentkező melléklete, a Csodavár. Ugyancsak egy éve indult a László Károly színművész vezette sepsiszentgyörgyi csapat, a gyerekeknek szánt műsorokkal színre lépő Puki bácsi és a Mesekaláka. Márc. 30-án Sepsiszentgyörgyön, a Tamási Áron Színház stúdiótermében tartották a Mesekaláka és a Csodavár közös rendezvényét. A Csodavár két szerkesztője, Éltes Enikő újságíró, költő és Mészely József sepsiszentgyörgyi költő, tanító is jelen volt. /(Szonda Szabolcs): A Mesekaláka megünnepelte a Csodavárt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./
2001. augusztus 18.
Az RMDSZ Brassó megyei szervezete és az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület a Szent István-nap megünneplése és a millenniumi év befejezése alkalmából aug. 19-én ünnepi műsort szervez a brassó-belvárosi római katolikus templomban. A szentmisét követően László Károly, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művésze Sík Sándor Szt. István király című színművéből ad elő részleteket a Brassói Magyar Dalárda közreműködésével, majd az Áprily Lajos Gimnázium udvarán levő Széchenyi-emléktábla megkoszorúzására kerül sor. /(Tóásó Áron Zoltán): Szent István megünneplése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./
2002. augusztus 7.
A gyermekszínház gondolata, a Mesekaláka a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művészének, László Károlynak, "Puki bácsinak" köszönhető. Évek óra népszerű a gyermekek körében Puki bácsi. A Puki bácsi elindította mozgalom a holnap olvasóközösségét is neveli azáltal, hogy bemutatva a gyermekirodalom egyes darabjait a gyermekközönség találkozik azokkal az írókkal, költőkkel, akiknek munkáiból a Mesekaláka színdarabokat, játékokat, megzenésített verseket mutat be. A Mesekalákának vannak 15-16 éves, de 20 évet betöltött tagjai, továbbá léptek fel kisebbek is. Többen beiratkoztak a László Károly színművész, Puki bácsi vezette Művészeti Iskolába. A Mesekaláka sok helyen fellépett: Baróton, Csíkszeredában, Kovásznán, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Dálnokon, Angyaloson, Árkoson Brassóban és Csíkszentdomokoson. /Nagy Olga: A sepsiszentgyörgyi mesekaláka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./
2003. december 4.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) idei kolozsvári közgyűlésén tizennégy, az erdélyi kulturális és művelődési életben kimagasló szerepet vállaló személyiségnek adott díjat. Ennek keretében részesült - többek között - Spectator díjban Stanik István, az Erdélyi Riport című nagyváradi hetilap főszerkesztője, Both Aranka pedig az erdélyi magyar néphagyományok ápolásáért kapta meg az EMKE Kacsó András díját. Az erdélyi magyar népi kultúra értékeinek intézményes megőrzése és ápolása terén kifejtett kiemelkedő munkásságáért Gazda Klára a Bányai János díjat, Muzsnay Árpád közösségmegtartó és közművelődési munkásságáért a Kun Kocsárd díjat vehette át. Az EMKE Buzás Pálnak ítélte a Nagy István díjat a magyar zeneirodalom értékeinek népszerűsítése terén végzett több évtizedes zongoraművészi és zenepedagógiai munkásságáért, Garda Dezső, az RMDSZ Hargita megyei parlamenti képviselője pedig népfőiskolaszervező munkásságáért Balázs Ferenc díjban részesült. /Erdélyi kulturális díjak. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 4./ Nemes Levente a Bánffy Miklósról, Fülöp Zoltán a Kovács Györgyről, Fábián Enikő a Poór Liliről elnevezett, a színművészet terén elért eredményeket jutalmazó díjat kapta. A Szentgyörgyi István-díjat László Károly, a Szolnay Sándor-díjat Paulovics László, a Monoki István-díjat Szabó Klára, a Balázs Ferenc-díjat Garda Dezső, a Mikó Imre-díjat Székely Zsuzsa vehette át. A farkaslaki Tamási-ház hűséges gondozásáért Tamási Erzsébet vehetett át oklevelet. A közgyűlésen újra az egyesület alelnökévé választották Matekovits Máriát, az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport aligazgatóját. /K. ZS.: Átadták az EMKE 2003-as díjait. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 4./
2005. április 20.
Nem vonják vissza a tavalyi Pro Urbe díjakat, és megfellebbezik a törvényszék határozatát – jelentette ki Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester. A háromszéki prefektúra tavaly diszkriminatívnak minősítette a díjazottak kiválasztásának módját, és megtámadta az erre vonatkozó tanácshatározatot. A Kovászna Megyei Törvényszék a napokban tárgyalta az ügyet, elfogadta a prefektúra érvelését, és arra kötelezte a sepsiszentgyörgyi tanácsot, vonja vissza határozatát és a díjakat. Tavaly ugyanis három magyar nemzetiségű személyiség kapta meg a díjat, a román tanácstagok által javasolt személy díjazását pedig a testület visszautasította, arra hivatkozva, hogy nem teljesítette a jelölési feltételeket. György Ervin Kovászna megyei prefektus a Krónikának elmondta, az előző prefektus „örökségét” kötelezően folytatnia kell, így nincs törvényes lehetősége arra, hogy a folyamatban levő bírósági pereket visszavonja. Az április 20-i tanácsülésen idei Pro Urbe Díjra javasolták László Károly színészt, Dali Sándor újságírót, Fekete Gábor testnevelő tanárt és Alexandru Zaharia tartalékos alezredest. Kónya Ádám és Rodica Pirvan tanácstag az idei díjazottak számának növelését kérve javasolt újabb két díjazottat. Kónya Király Károlyt, Rodica Pirvan pedig Stella Buda volt iskolaigazgatót – aki tavaly a Lósy Schmidt Ede-emléktábla elhelyezésekor magyarellenes jelszavak skandálására uszította az iskola diákjait. Ez felháborította a magyar tanácstagokat, akik végül leszavazták a díjazottak számának emelését. A PSD-s tanácsos önkényeskedéssel vádolta a testület magyar tagjait, és azt is felrótta nekik, hogy mindig beindul az RMDSZ szavazógépezete, amikor a román tanácstagok javaslatait kell leszavazni. /Bíró Blanka: Pro Urbe díjak: idén is megkülönböztetés? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 20./
2005. április 25.
Sepsiszentgyörgyön hagyománnyá vált a Szent György-napok alkalmával tartott ünnepi tanácsülés, melyen díszpolgári címet, a város elismerését és a Pro Urbe-díjat adományoznak. A város elismerését kapták Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla, a színes fotókat tartalmazó Sepsiszentgyörgy-kötet szerzői, valamint a Magyar Művészeti Akadémia tagságát a közelmúltban elnyert sepsiszentgyörgyi személyiségek, Bogdán László, Nagy Attila, Farkas Árpád és Zakariás Attila. Díszpolgári címet kapott Wim Jan van’t Wout holland állampolgár Szotyor a falunak 1993 óta megszakítás nélkül nyújtott önzetlen támogatásáért. Idén négy Pro Urbe-díjat adományozott a város önkormányzata. A díjazottak: László Károly színművész, Dali Sándor, Fekete Gábor sportpedagógus és Alexandru Zaharia nyugalmazott ezredes. /(s): Sepsiszentgyörgy kitüntetettjei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./
2005. június 18.
A közel száz régi székelyföldi kályhacsempe-rekonstrukciót és a magyarság díszítőmotívumaiból ízelítőt adó tárlat június 16-án nyílt meg Kézdivásárhelyen. a Céhtörténeti Múzeumban. A kiállító László Károly kézdivásárhelyi geológus mérnök, amatőr keramikus. A tárlat anyagát Róth András Lajos székelyudvarhelyi muzeológus, könyvtáros és Vetró B. András szobrász méltatta. /Iochom István: Agyagba zárt hagyaték. Tárlatmegnyitó Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 18./
2005. december 6.
Hosszabb kényszerszünet után ismét kiadták a Szentgyörgyi Istvánról elnevezett színművészeti díjat. A díjat 1994-ben a Budapesti Székely Kör alapította, és az évek folyamán olyan erdélyi művészek kapták meg, mint Ferenczi István, Csíki Ibolya, Péterffy Lajos, Orosz Lujza vagy Csíky András. Utoljára 2002-ben sikerült kiadni a díjat, aztán következtek a szűkös esztendők. A díjazottak: Ferenczy Annamária temesvári színésznő, Lohinszky Loránd marosvásárhelyi művész, László Károly sepsiszentgyörgyi színész. /Okos Márton: Átadták Szentgyörgyi István Színművészeti Díjat. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 6./
2006. január 17.
Nemrég nyitották meg Székelykeresztúron a Molnár István Múzeumban László Károly kézdivásárhelyi keramikus közel 80 kerámiaalkotást felvonultató kiállítását. Az alkotó kézdivásárhelyi családból származik, tanulmányait 1980-ban fejezte be a Babes-Bolyai Tudományegyetem geológiai szakán, és tíz évig mint geológus dolgozott. 1990-től tevékenykedik a kézdivásárhelyi Tanulók Klubjánál, jelenleg ő a kerámia kör vezetője. László Károly autodidakta módon sajátította el azt a technikai tudást, amit e művészeti ág megkövetel. Célja, hogy a másolatok, rekonstrukciók elkészítésével mindenki számára hozzáférhetővé tegye az egykor gyönyörű csempéket. A csempékkel párhuzamosan kezdett foglalkozni a honfoglalás kori vagy annál régebbi (szkíta, hun, avar) leletekkel. Róth András Lajos megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy László Károly értékmentő és hagyományteremtő úton indult el. Az egykor amatőrként induló alkotó ma már művészi szintre emelte munkáját. /László Miklós: Gazdag kerámia-kiállítás. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 17./
2006. január 20.
Tófalvi Zoltán Visky Árpád színész perbe fogását, elítélését és halálát levéltári dokumentumok és visszaemlékezések alapján rekonstruálta Zúzmara-koszorút a sírra című írásában /Székelyföld (Csíkszereda), 2006. január)/. Visky Árpád tragédiába torkolló élete megerősíti, hogy az igazságért minden körülmények között ki lehet, és ki kell állni, vallja Sylvester Lajos. Tófalvi következtetése szerint sem a katonai ügyész, sem a vád, sem a védelem képviselője el sem olvasta azt a beadványt, amelyet László Károly színművész a színházi dolgozók tanácsa elnökeként, Sylvester Lajos pedig színházigazgatóként írt alá. A Visky-perben öt hónapi vizsgálati fogság, vallatás és pszichikai terror után a bíróság 1983. július 11-én hirdetett ítéletet. Viskyt ,,a szocialista rendszer elleni propaganda bűncselekményéért” 5 évi börtönbüntetésre és 3 évi jogvesztésre ítélte. A tulajdonképpeni vád ellene a ,,rendszerellenesség” bűne mögé bújtatott ,,románellenesség” volt. Sylvesterék beadványukban hiába bizonyították ennek az ellenkezőjét, falra hányt borsónak minősült mentési kísérletük. Visky Árpád mindig jó viszonyban volt román kollégáival. 1994-ben Sylvester Lajos Egy művész pusztulása címmel dokumentumriportot írt Visky Árpád rejtélyes haláláról, s ebben említette, hogy megölettetéséről számos változat forog közszájon /Új Horizont (Veszprém), 1994. augusztus-szeptember/. Tófalvi Zoltán több politikai per és rejtélyes haláleset analógiájára eleve gyanúsnak találta, hogy több esetben az elnyomó apparátus rendőrei vagy állambiztonsági beosztottjai „találnak rá” az emberek holttestére. /Sylvester Lajos: Egy aláhulló élet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 20./
2006. április 27.
Sepsiszentgyörgyön a Szent György-napok alkalmával több éven át rendezte a Szent György-legenda életre keltését László Károly színész. Többezres tömeg nyitott utat a színháziakból és művészeti népiskolásokból összeverbuvált komédiások előtt, akik fáklyákkal, lámpásokkal érkeztek egy szekéren. Tűzijáték jelezte, hogy legyőzték a sárkányt. Szinte minden évben előállt a szekér, az ,,úttörő” csapat átadta helyét az időközben megszületett Mesekalákának, amely vitte a LOVAG üzenetét mindenfelé. Sokféle sárkányt győztek le. Egyszer a városból összehordott dobozokból szerkesztettek sárkányt, máskor a színházi kellékmester, Zajzon Ádám saját autóját varázsolta sárkánnyá. Tavaly azután az ünnepségen hullani kezdett a hó. A csapat mindenre elszántan indult útjára az elnéptelenedő városban. Az emberek nem maradtak az utcákon. Lefelé jövet megkérdezte őket, fáznak-e? Igen, mondták kórusban. Egyvalaki hallgatott. Ő, a lovag, az ötéves kisfiú nem panaszkodhat. /László Károly: Szent György-napok: Hóhullásban tovatűnő komédiásszekér. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 27./
2007. február 23.
A Román Színházi Szövetség (UNITER) döntése alapján Csíky András kolozsvári színművészt a 2007-es UNITER-Gála keretében életmű-díjjal tüntetik ki. Csíky András 1977-től tagja a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának. Több jelentős díjban és kitüntetésben részesült, köztük: A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium (NKÖM) Életműdíja, A Román Kulturális és Vallásügyi Minisztérium Kulturális Érdemrendje, Jászai Mari-díj, Szentgyörgyi István-díj, a Kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiváljának Életműdíja, Erzsébet-díj. Horányi László, a Magyar Játékszíni Társaság elnöke Hűségdíjat adott át Sepsiszentgyörgyön László Károlynak, a Tamási Áron Színház művészének. /UNITER-díj Csíkynek, Szentgyörgyi-díj Boérnak. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./
2007. június 8.
Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság padlásgalériájában Pozsony Ferenc megnyitotta László Károly kerámia-kiállítását. A Kézdivásárhelyen korongolást, agyagformálást oktató tanár főként 15–19. századi erdélyi mázolatlan kályhacsempe-másolatokat mutatott be. a közönség elé tárta. /Ö. I. B. : Agyagba zárt örökség. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 8./
2007. december 14.
December 13-án tartották a hivatásos nevelőszülőknél gondozott háromszéki gyermekek karácsonyát Sepsiszentgyörgyön. Meghallgatták Bíró András tiszteletes karácsonyi történetét, együtt imádkoztak a békéért, boldogságért, majd Puki bácsi (László Károly színművész) énekelt meséiből merítettek bátorságot a gyerekek az ajándékcsomagok kibontásához. Ilyen jó gyermekek és szép lelkű felnőttek társaságában az ember mindig boldog – mondta Puki bácsi. /Fekete Réka: Jó gyermekek, szép lelkű felnőttek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 14./
2008. január 5.
A Székelyudvarhelyen megjelenő Erdélyi Művészet képzőművészeti folyóirat küllemében is igyekszik felzárkózni igényesen színes tartalmához. A múlt évben napvilágot látott 27. lapszám fedőlapján immár színesben tekinthető meg Maszelka János Lófürösztés című pasztellje. A folyóiratban Agyagba zárt hagyaték címmel Róth András Lajos és Vetró András László Károly kályhacsempe rekonstrukcióit elemezte. A marosvásárhelyi Damján B. Sándor a Cseke Péter szerkesztésében megjelent Buday György és Kolozsvár /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2006/ című kötetről írt. Megjelent Kovács Árpád A székelyudvarhelyi ferences templom /Litera-Veres Kiadó, Székelyudvarhely, Pro memoria sorozat/ című könyve. /Az Erdélyi Művészet színváltozása. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./
2008. január 28.
Brassói szerzőt látott vendégül január 26-án Kolozsváron a Bretter György Irodalmi Kör. Józsa Attila Változatok sors-szimfóniára című kötetét mutatták be. A szerző verseit László Károly színművész méltatta. Józsa Attila főleg társadalmi, istenes és szerelmi témájú verseket ír. Román nyelven is versel. A könyvbemutató után Murányi Tóni és zenekara lépett színre. /Varga Melinda: Egy sorsszimfónia játékai a Bretteren. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./
2008. május 28.
Ötvennyolcadik végzős évfolyamát búcsúztatja a május 30-i ballagási ünnepség alkalmával a marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem. A pályakezdő színész-, bábszínész-, teatrológus, zenepedagógus és magiszteri hallgatók kicsengetésével egybekötve az erdélyi színjátszás három, ötven éve folyamatosan a pályán lévő művészeket tüntet ki aranydiplomával az egyetem. A Színházművészeti Egyetemen júniusban diplomázik az utolsó, négyéves képzésben részt vevő színészosztály, párhuzamosan az első, hároméves tanulmányait záró évfolyammal. Dr. Kovács Levente negyedéves osztályából négy lány és nyolc fiú, dr. Farkas Ibolya harmadéves osztályából öt lány és hét fiú lép idén nyáron a színészi pályára. A 2003-ban elindított bábművészet szakirányon a második évfolyam végez, a hat diák osztályvezető tanára a négy év alatt dr. B. Fülöp Erzsébet volt. Teatrológia szakon hét harmadéves készül diplomázni. Egyszerre fejezi be tanulmányait az egyetem Zeneművészeti Karának első két évfolyama, a harmad- és negyedéves zenepedagógia szakosok, összesen huszonegyen. Idén kapja meg diplomáját a magiszteri képzésben Beszéd és nyelv az előadóművészetekben szakon tanuló első évfolyam is, velük együtt ebben az évben hetvenkét utolsó éves diák készül a ballagásra az egyetem magyar tannyelvű osztályaiban. A végzősök közül sokan visszatérnek ősszel a Köteles utcába: tanulmányaik folytatására az egyetem magiszteri vagy doktori iskolájában van lehetőség. Molnár Gizella, László Károly, Varga Vilmos – mindhárom művész az ötvenes években kapott színészdiplomát az akkor még Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet nevet viselő egyetemen. /B. Farkas Zsuzsanna: Diplomások és aranydiplomások. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 28./
2008. május 31.
Május 30-án volt a ballagás Marosvásárhelyen, a Színházművészeti Egyetemen. Dr. Gáspárik Attila rektor átadta a hatvankettedik évébe lépett egyetem ötven éve végzett és azóta színpadon lévő, egykori hallgatóinak az aranydiplomát: Molnár Gizella színművésznőnek, László Károly színművésznek. A harmadik kitüntetett, Varga Vilmos előadása miatt nem lehetett jelen, ő ősszel veszi át az oklevelet. Killár Kovács Katalin felolvasta az egykori és néhai tanárok, illetve az évtizedeken keresztül lelkiismeretes munkával ott dolgozó műszaki személyzethez tartozók névsorát. Csíky Boldizsár, a zenepedagógiai szak vezetője örömét fejezte ki, hogy Marosvásárhelyen is megszülethetett a felsőfokú zenei oktatás. A Színházművészeti Egyetemen idén júniusban diplomázik az utolsó, négyéves képzésben részt vevő színészosztály, párhuzamosan az első, hároméves tanulmányait záró évfolyammal. Dr. Kovács Levente negyedéves osztályából négy lány és nyolc fiú, dr. Farkas Ibolya harmadéves osztályából öt lány és hét fiú lép idén nyáron a színészi pályára. A 2003-ban elindított bábművészet szakirányon a második évfolyam végez. teatrológia szakon hét harmadéves készül diplomázni. Egyszerre fejezi be tanulmányait a zeneművészeti kar első két évfolyama, a harmad- és negyedéves zenepedagógia szakosok, összesen huszonegyen. Idén kapja meg diplomáját a magiszteri képzésben Beszéd és nyelv az előadóművészetekben szakon tanuló első évfolyam is, velük együtt ebben az évben hetvenkét utolsó éves diák készül a ballagásra az egyetem magyar tannyelvű osztályaiban. /Nagy Botond: Az új előadás kezdete… = Népújság (Marosvásárhely), máj. 31./
2008. december 3.
A Brassai Társaság a brassói Aro Palace épületében kitüntette László Károly színművészt, a Tamási Áron Színház tagját a magyar közösség fél évszázados szolgálatáért, valamint azokért az érdemeiért, amelyeket a brassói magyar kultúráért tett. /(józsa): A magyar közösség szolgálatáért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 3./
2008. december 5.
Az RMDSZ vesztett egy mandátumot, jelesen a szenátusban, és éppen Kolozsvárott, Kolozs megyében. A kincses város, Kalotaszeg, Aranyosszék úgy maradt felsőházi képviselet nélkül, hogy a közösség ugyan kitett magért a választási részvételt illetően, de ez kevés volt a szenátori hely megszerzéséhez. Az erdélyi magyarság egyre mélyülő megosztottsága nem csupán a ,,politikusok” marakodásában ölt testet, hanem például a tömbmagyarság körében mutatkozó politikai hitelvesztésben, a közönyben. /László Károly: Mégis lefelé? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 5./
2009. február 4.
Napjainkban a közösségi összetartozás alkalmait a különböző klubok igyekeznek megteremteni. Sepsiszentgyörgyön például a városi művelődési ház pincehelyiségében a hét különböző napjain különböző klubok tagjai találkoznak, a Huszárik filmklub, a Holló Ernő Sajtópince, a Terefereklub és a Dzsesszklub. Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke mondta, hogy az országban a Holló Ernő Sajtópince az egyetlen, folyamatosan működő magyar sajtóklub. Az évek során számos szerkesztőség munkatársai fordultak meg itt; Kolozsvárról például öt szerkesztőséget láttak vendégül (Szabadság, Krónika, Művelődés, Korunk, Magyar Kisebbség), Csíkszeredából és Székelyudvarhelyről kettőt-kettőt (Hargita Népe, Csíki Hírlap, illetve Udvarhelyi Híradó és Polgári Élet). Kézdivásárhelyről már többször a sajtóklub vendége volt a Székely Hírmondó, és az új évadot ismét egy kézdivásárhelyi szerkesztőség meghívásával kezdik: február 4-én a tavaly új sorozatával induló, 105 éves Székely Újság a vendégük. A következő héten a könyve megjelenése előtt álló színművész, László Károly, majd a három sepsiszentgyörgyi rádióból a Sepsi Rádió, végül a Brassói Lapok szerkesztősége lesz a vendégük. /Matekovics János: Újra találkozunk! (Pinceklub Sepsiszentgyörgyön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./
2009. március 20.
A Reflex Nemzetközi Színházi Biennálé második napján Sepsiszentgyörgyön került sor a Tamási Áron Színház hatvanadik születésnapjának megünneplésére. Levetítették a nemrég elhunyt, a színház hatvanas évek végi, hetvenes évek eleji megújulásában rendezőként oly fontos szerepet játszó Seprődi Kiss Attila ötvenedik évfordulóra készült filmjét, majd a beszélgetést levezénylő Váta Loránd az ,,elérhető” színi direktorokat, Sylvester Lajost, Dali Sándort, Nemes Leventét és Bocsárdi Lászlót faggatta, s köszöntötték az ötven esztendeje színpadon lévő László Károlyt. Egy nagyon lényeges dologról nem esett szó. Minél hamarabb pályázatot kellene meghirdetni a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház történetének (krónikájának?) megírására, felmérni, a régi előadások közül egyáltalán mi elérhető még a román televízió magyar adásának archívumaiban, s nagy kérdés, hogy Tompa Miklós nagy Tamási-sorozatáról maradtak-e felvételek. A népszolgálat, az anyanyelvvédelem, a történelemtanítás anomáliáit pótolni akaró előadások, a szórakoztatás, az ideológiai megalkuvások és behódolások csak a képet színesítik. A színház meg tudott újulni, és nevet szerzett magának a szakmában, azt számtalan siker és fesztiváldíj bizonyítja. /Bogdán László: A színház hatvan éve (Reflex Nemzetközi Színházi Biennálé). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 20./
2009. április 4.
Sepsiszentgyörgyön a Tamási Áron Színház fennállásának 60. évfordulójára állította ki Lukács Sándor alias Lucky, az egykori Ötödik kerék című vicclap karikaturistája a színház mai és hajdani munkatársairól, színészekről, rendezőkről készített karikatúráit. Az Ilyennek láttam őket című tárlatot Puki bácsi, azaz László Károly színművész nyitotta meg, majd köszöntötték az 52. születésnapját ünneplő grafikust. /(sz.): Színészek görbe tükörben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 4./
2009. április 28.
Káplár Lászlóra, az MTI hat évvel ezelőtt, ötvenéves korában elhunyt Baranya megyei szerkesztőségvezetőjére emlékeztek barátai, kollégái a pécsváradi várban, ahol nyilvánosságra hozták a Káplár László Jó Ember Díj idei díjazottját is. Idén – tizenhét jelölt közül – László Károlynak, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház nyugdíjas, de még ma is aktív színészének, a magyar gyermekkultúra fáradhatatlan terjesztőjének ítélték az elismerést. László Károly színművészt Háromszéken Puki bácsiként ismerik gyermekek és felnőttek egyaránt. Köszönhető ez annak is, hogy már tizenegy éve útjára indította a Mesekaláka gyermekszínházat, és kitartóan végzi dolgát kicsiny csapatával. A fiatalokból, gyerekekből álló társulat színdarabokat, játékokat, megzenésített verseket mutat be. László Károly színművész a magyar gyermekkultúra fáradhatatlan terjesztője. /Sepsiszentgyörgyi színészé a Káplár László Jó Ember Díj. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 28./
2009. szeptember 17.
A gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyházban szeptember 29-én hálaadó szentmisével fejeződik be a Szent István alapította Gyulafehérvári Főegyházmegye jubileumi éve, melyet egy évvel ezelőtt, szeptember 13-án Csíksomlyón hirdetett meg dr. Jakubinyi György érsek „Krisztussal ezer esztendeig” jelszóval. Ez idő alatt az erdélyi püspökség területén sok rendezvénnyel, szentmisével emlékeztek az elmúlt ezer év nehézségeire és örömeire. November végéig látogatható a gyulafehérvári érseki palotában az egyháztörténeti és művészeti értékeket felmutató kiállítás. A román televízió magyar adásában több héten keresztül mutatják be a Balázs János által készített dokumentumfilm-sorozatot a gyulafehérvári érsekség történetéről. Sepsiszentgyörgyön tíznapos ünnepségsorozat keretében emlékeztek az egyházalapításra az öt katolikus plébánia és a kerület papjai, hívei, valamint más felekezetűek. A Szent József-, Szent Gellért-, Szent Benedek-, Mária-, Világ királynője- és a Krisztus király-templomban naponta tartottak szentmisét, imatalálkozókat, más rendezvényeket. Az erdélyi egyházmegyében nagy jelentőségű az őrkői plébánia és templom, ahol sok türelemmel, szeretettel gondozzák a roma híveket. A Szent József Egyházközség több mint tíz éve havonta ezer példányban adja ki a Szabó Lajos címzetes kanonok által szerkesztett Egyházi Tudósítót. Hajdu János főesperes az egyház keretében kifejtett tevékenységükért elismerő oklevélben részesítette Hervay Katalin képzőművészt, László Károly színművészt és Szilágyi Zsolt énekest. Ugyanilyen elismerő oklevelet kapott a megyeháza és a városháza is, melyet Antal Árpád polgármester vett át. /Józsa Zsuzsanna: Ezer éve Krisztus fényében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./
2009. november 21.
László Károly /sz. Kézdivásárhely, 1953/ Kolozsváron geológia szakon államvizsgázott 1980-ban. Hazakerülése után tíz évig a gelencei kőolajtelepen kutatóként dolgozott. 1990 őszétől 2007 nyaráig a Tanulók Klubja kerámiakörét vezette, azóta főállásban keramikus magánvállalkozó. Érdeklődése a kerámia, a fazekasság iránt immár tizenkilenc évre nyúlik vissza. Lépéseit Vetró András szobrász irányítja a mai napig, tőle tanult a legtöbbet. László Károly nem tartja magát művésznek, ő egyszerűen keramikus – vallja. A kézdiszéki népművészek másfél évvel ezelőtt őt választották meg a Barabás Zsombor Népművészeti Egyesület elnökének. László Károlyt foglalkozni kezdett a régi székelyföldi csempekályhák motívumaival, Tudomása szerint Háromszéken, de lehet, hogy egész Erdélyben csak ő foglalkozik kályhacsempe-rekonstrukcióval. /Iochom István: Agyagba zárt hagyaték (László Károly, a geológusból lett keramikus). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./
